zerencsésnek vallom magam, mert olyan helyen és időszakban születtem és nőttem fel Tacson, ahol a hagyomány része volt a mindennapi életnek.Gyerekként mindig ott kuporogtam a szüleim és nagyszüleim mellett miközben ők fontak, hallgattam amit beszélgettek és közben játszadoztam a gyékényszállakkal.

Aztán, amikor nagyobbacska lettem, már odatettek engem is fonni és emlékszem amikor nagyanyám megszidott, mert nem dolgoztam elég szépen.

Ezért a gyékényfonást úgy tanultam meg, hogy szinte észre sem vettem.

Felnőtt koromban eszméltem rá arra, hogy mekkora kincsnek vagyok a birtokába és most már a gyékényfonást nem csak pénzkeresés céljából csinálom, hanem azért is hogy továbbvigyem azt az örökséget, amit az őseim rám hagytak.

A régi, hagyományos minták mellett szeretek újakat is készíteni, a megrendelő elképzeléseit valóra váltani.

Szilagyi Ilona

gyékény az egy olyan növény, amelyet manapság nem sokan ismernek, mert a gyékényfonáson kívül tudtommal még csak a kádárok használták a hordók készítéséhez.

Tacson viszont a gyékény nagy elismerésnek örvend, mert egy jó pénzkeresési lehetőségnek a forrása.

Ezek a gyékényből font kosarak mindamellett, hogy rusztikusak, nagyon hasznosak is a mindennapi életben a háztartás körül.